Zrínyi Ilona Matemetikaverseny

Országos döntő

                2019-ben a Zrínyi Ilona Matematikaverseny kiértékelőjén Hargita megyéből, a negyedik osztályosok közül a második helyezést értem el. Ennek nagyon, de nagyon örültem. A negyedik osztályosok közül az első és a második helyezett mehetett a döntőre, amely április 12 és 14-e között került megrendezésre, Szombathelyen. Ez a város elég messze van, Magyarország nyugati részén, az osztrák határ közelében, de én szeretem a hosszú utazásokat. A legközelebbi versenyző Csíkmadarasról jött velünk. Így egyedül képviseltem Gyergyó környékét.

Az autóbusz április 11-én, csütörtökön 9 órakor indult Csíkszeredából. Így ugyanakkor kellett keljek, mintha iskolába mennék. A gyermekek közül, akik Csíkszeredában várakoztak a buszra, majd velem együtt felszálltak rá, egyet sem ismertem. Egészen Sepsiszentgyörgyig egyedül ültem, aztán az ott felülő gyerekek közül egy harmadikos ült mellém. Sokat beszélgettünk és megállapítottam, hogy okos gyerek, mert harmadikosként többet tudott kémiából, fizikából, matematikából, biológiából, mint a buszon ülő többi gyerek.

Megálltunk még Brassóban, és itt is vettünk fel versenyzőket. Az éjszakát Aradon töltöttük. Este a szálláson sokat nevettünk, bohóckodtunk, így nagyon későn aludtunk el, pedig reggel 7 órakor már indultunk tovább Szombathelyre. Majdnem végig autópályán utaztunk.

Az első nap Szombathelyen nem volt túl izgalmas: elfoglaltuk a szállást, elrendezkedtünk, vacsoráztunk, és este volt a verseny megnyitó ünnepsége. A megnyitó után előadás következett, amelyben fellépett egy bűvész, tolószékes táncosok, volt szavalás és dobosok. Nekem a bűvész tetszett a legjobban, még egy trükköt is tanított nekünk.

Szombaton reggel volt a verseny. Nagyon izgultam. A 13-as teremben, a 15-ös helyen ültem. A feladatok elég nehezek voltak, de nem csoda, mert az országos döntőkön mindig nehéz feladatokat adnak. A verseny után részvételi oklevelet, üdítőt, csokoládét, golyóstollat kaptunk, XXX. Zrínyi Ilona Matematikaverseny felirattal.

A nap további részében szabadidős programok voltak. Megnéztük a Püspökpalotát, ami nagyon szép volt, tele érdekes dolgokkal: volt benne könyvtár rejtett ajtóval, pápa szoba, királyi szoba gyönyörű bútorokkal, és a története is érdekes volt. A vezetőnk sokat viccelődött. Azt mondta, hogy kipróbálhatjuk a pápai széket, ha megfelelünk három feltételnek: férfiak vagyunk, 40 éven felüliek és van a pápától engedélyünk. Persze így senki sem ülhetett bele a pápai székbe. Meglátogattunk még egy óriási katedrálist. Ez is szép volt, de nekem a Püspökpalota jobban tetszett. Elvittek minket egy olyan helyre is, ahol mindenféle érdekes dolgot lehetett kipróbálni: 3D-s rajzot készíthettünk, kipróbálhattunk ördöglakatokat, érdekes formájú Rubik kockákat rakhattunk ki.

Vasárnap volt az eredményhirdetés. A mi csapatunkból egy csíkszeredai lány ért el nagyon jó helyezést, a korosztályában harmadik lett. Déli egy órakor indultunk hazafele. Csíkszeredáig vitt az autóbusz, oda jöttek értem a szüleim. Reggel hat órára értünk haza, úgyhogy aznap nem kellett iskolába menjek, pihenhettem.

A verseny vegyes élményekkel gazdagított: új barátokat szereztem, új helyeket ismertem meg, megtapasztaltam milyen egy igazán nagy matematikaverseny, de nehéz volt idegenek között egyedül boldogulni. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen messzire utaztam a szüleim nélkül, és sokat tanultam belőle.

                                                                                              Márton Bence, IV. A osztály