Miért különleges számodra a magyar nyelv?

• 

Detalii

Categorie: Invatamant

Publicat: Marți, 06 Decembrie 2016 11:39

Scris de supervizor

Accesări: 14494

Miért különleges számodra a magyar nyelv?

• Lukács Gergő (VI. A): A magyar nyelv

Magyar az én anyanyelvem,

S magyarnak is nevelkedtem.

Elmesélem itt most nektek,

Hogy a magyar nyelv a legszebb:

Minden, ami szívből fakad,

Tőle nyer pompás szavakat.

Lágy, mint kék ég alatti tó,

Van-e más nyelv, hasonló,

Mely érzéssel, erővel van tele?

Büszkék vagyunk mi, magyarok, erre!

• Változatos, nagyszerű szókapcsolatok, szinonimák, antonimák találhatóak benne, Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című verse jól mutatja be ezt. (Szilágyi Anna, VII. A)
• Büszke vagyok a magyar nyelvre, mert egyik legrégebbi és egyben egyik legnehezebb nyelv, amelynek csodálatosan gazdag a szókészlete. (Dezső Alíz, VIII.B)
• Nagyon tetszik nekem ebben a nyelvben, hogy egy szónak rengeteg szinonimája van: például a megy igének a halad, jár, lépdel, tipeg, poroszkál, botladozik, slattyog, csatangol, stb., az étel szónak a harapnivaló,élelem, kaja, koszt, elemózsia, betevő, stb; a cuki szónak az elbűvölő, tündéri, tüneményes, bájos, szeretetreméltó. Szerintem ezért különleges a magyar nyelv. (Ambrus Beáta, VII. B)
• Összegyűjtöttem azokat az igéket, kifejezéseket, amelyekkel a táplálkozásra utalunk a magyar nyelvben: fal, harap, táplálkozik, eszik, fogyaszt, rág, kosztol, zabál, étkezik, kérődzik, ízlelget, majszol, csipeget, falatozik, flamózik, betermel, töltekezik, ropogtat, nassol, abrakol, zabbant, betol, csócsál, lakomázik, csámcsog, eszeget, csemegézik, kajál, habzsol, eddegél, kóstol, nyammog, bekebelez, tömi magát, duzzasztja a hasát, bekap pár falatot. (Orbán Klementina, VII. B)

• A magyar nyelvben számomra a legszebb szavak az édesanyám, a szeretet és a köszönöm. Szerintem minden szavunk szép, mert mindegyikkel közlünk valamit, és mindnek külön értelme, jelentése van. (Köllő Emőke, VIII.B)

• A magyar nyelv különleges és egyedi, mert tengernyi szó alkotja mezejét, amelyek segítségével sokszínűvé válik a beszédünk és olyan kifejezések állnak ez által rendelkezésünkre, amelyek más nyelvekben nincsenek jelen. (Borsos Eszter, VIII. A)

• A magyar nyelvünkön belül különösen szeretem a mondókákat, közmondásokat, valamint a népmeséket. Sok olyan magyar népmese van, amelyet most is, ebben a korban is szeretek olvasni, amikor unatkozom. Máskor meg a kistestvéreimnek olvasok fel belőlük. A népmeséket róvásírással is le tudom írni, mivel kívülről ismerem a róvásírás összes betűjét, már versenyt is nyertem ezzel.(Csata Enikő, VIII.B)
• Nekem azért fontos az anyanyelvem, mert az országban, a megyében, a faluban-városban tanulni lehet rajta, és mert a szüleimnek is ez az anyanyelvük, így ezt tanultam meg először. Lehet, hogy nem a leghíresebb nyelv a magyar a földön, de nem is a legalacsonyabb a magyar anyanyelvhasználók száma. Mivel sok magyarul beszélő él Hargita megyében, ezért itt más nyelven nem nagyon kell beszélni. Büszke vagyok az anyanyelvemre. (András Tamás, VII. A)
• Magyar nyelven születtek gyönyörű gondolatok, mesék, versek, szólások, közmondások, viccek, amelyeket más nyelven nem biztos, hogy el lehet mondani. Például számomra románul semmi sem hangzik olyan szépen, mint magyarul. Ezért különleges számomra a magyar nyelv. (Bege Lóránd, VII. A)
• Hétévesen még unalmas nyelvnek gondoltam a magyart, amit minden nap beszéltem. De a véleményem megváltozott az idő múlásával, és ma már kíváncsian várok minden egyes napot, hogy milyen új különlegességet tanulok anyanyelvemről. (Tofán Zsanett-Zselyke, VII. A)
• Azt szeretem a magyar nyelvben, hogy ahelyett, hogy szép, mondhatom egyes esetekben azt is, hogy festői, fenséges, magasztos, pazar, nagyszerű, pompás, pompázatos, esztétikus, ízléses, mutatós, szemrevaló, tetszetős, dekoratív, elbűvölő, gyönyörű, elragadó, bámulatos, lenyűgöző, csodás, varázslatos, ellenállhatatlan, ékes, csodálatos, bájos, ragyogó, szépséges, vonzó. (Ambrus Balázs, VI. A)

Gyermekkor és nyelv

Történetek a…

VI. osztáyból:

• Egy nap elmentünk vendégségbe. Amikor indultunk haza, édesanyám beindította az autót, én meg elkiáltottam, hogy füstöl a pikifogó. Mindenki megijedt, és keresni kezdte, az autót körbejárva, hogy mi füstölhet, de semmit sem találtak. Ekkor rámutattam a kipufogóra, és mindenki kacagni kezdett.
• Mikor az egyik unokatestvérem kicsi volt, kérdeztük tőle, hogy melyik utcában lakik. Ő meg a Honcsok helyett azt mondta:

-A Mocsokban!

 VII. osztályból:

• Ahogy az iskolakezdéshez értem, a logopédus észrevette a beszédhibámat. Nem tudtam elég tisztán kimondani az sz hangot, de szerencsére egy kis gyakorlással ez a beszédproblémám megoldódott. Örülök, hogy megtanultam szépen beszélni magyarul. Köszönöm szüleimnek, pedagógusaimnak, hogy a mindennapok során segítenek, hogy egyre jobban megismerhessem a magyar nyelvet és a helyes beszédet.
• Egyszer kérdezték tőlem kis koromban, hogy: Hová ment nényus? Én meg Svájcba helyett azt mondtam, hogy sáncba.
• Amikor kicsi voltam, a cukorka helyett azt mondtam, hogy cucujka. Egyszer bementünk mamáékhoz, és én kértem egy cucujkát, erre mamám adott egy fuszulykát. Rögtön sírni kezdtem, odaszaladt a testvérem, akinek mama ledöbbenve mesélte, hogy nem érti, mi bajom, hisz cucujkát kértem, és ő adott is nekem egy fuszulykát. A testvérem megmagyarázta neki, hogy mire használom a cucujka szót, mire adott mama végre egy cukorkát, és megbékéltem.
• Kiskoromban elvittek hokizni, és tanultuk az alapállást, amelyet én úgy mondtam: kalapálás.
• A kisgyerekek közül sokan nem tudnak kiejteni bizonyos hangokat. Nekem például az r hanggal volt problémám, ha egy szó vele kezdődött, akkor nagyon megnyomtam a hangot. Így lett a rókából rrróka, és a repülőből rrrrrepülő.(Ambrus Balázs, VII.A)
• Mikor kicsi voltam, ha valamit nem akartam csinálni, vagy éppen nem volt valamihez kedvem, ezt a szót használtam: Etiáu. Ez azt jelentette: Soha! A szüleimnek sok idő kellett, hogy megfejtsék e szó jelentését, de végül sikerült. (Erős Alex, VII.A)

VIII. osztályból:

• Féléves voltam, amikor édesanyámtól kértem valamit, de ő nem tudta, mit akarok. Sírtam és mondtam, hogy „Dzsika kell!”, édesanyám meg kért, hogy mutassam meg, mit szeretnék. Megfogtam a kezét és odavezettem a csaphoz. Nekem az a bizonyos „dzsika” a vizet jelentette.
• Szerintem a világon a legszebb szavak az apa, anya, mert mikor a kisbaba tanul beszélni, és kimondja ezeket, az már nagy boldogság a szülőnek.
• Mikor én kicsi voltam, az ételt pápának hívtam. Mikor először kimondtam ezt a szót, a szüleim azt hitték, hogy apámat szólítom, pedig csak enni akartam. Odajött apám, és elkezdett ölelgetni, én meg sírni. A szüleim nem tudták, miért sírok, majd amikor ennem adtak, és elhallgattam, rájöttek, hogy csak éhes voltam.
• Mint minden ember, én is mondtam rosszul bizonyos szavakat gyermekként. Például a reklámnak lekvárt mondtam. Mikor már tudtam írni, a nevemet úgy írtam le, hogy Akti, amin a tesóm jót nevetett, és azóta is így hív. (Zrínyi Katalin, VIII. A)
• Kiskoromban egyszer befutottam mamához a konyhába, mondva, hogy nekem kell vetemény. Mama kérdezte: Föld, vagy homok, vagy valami hasonló kell? Mivel nem kapott választ, várta haza anyut, hogy kérdezzen rá, mit akarhattam. Mire anyu hazajött, én már a sírásba belealudtam, mert nem kaptam veteményt. Miután felkeltem, anyu megkért, hogy mutassam meg, mi az a vetemény. Odamentem az ágyásokhoz és rámutattam a retekre. Anyuék kihúzták a földből, én meg megettem. Manapság, ha ez előhozódik, csak egy jót kacagunk rajta.
• Néhány hangnyi különbség, mégis viccesen hangzik az eredmény. Az útjavítási munkálatokat látva, kisgyermekként megjegyeztem:

-A szurkolók dolgoznak a szurkológéppel.

• Annak idején, mikor még a fűből sem igazán látszottam ki, elbomlott a kedvenc fehér ingem. A házunktól nem messze, a sarkon volt egy kisbolt. Édesanyám kezembe nyomta a pénzt, és ennyit mondott:

-          Menj, vegyél fehér cérnát!

Én boldogan szaladtam vásárolni, csakhogy volt egy kis gond…Ac-t sz-nek ejtettem abban az időben, az r hangot pedig egyszerűen nem tudtam kiejteni. Beléptem az üzletbe, és ennyit mondtam:

-          Fehé’ szénát kéek!

-          De mi nem árulunk fehér szénát!- felelte csodálkozva az elárusító.

Én meg dühös lettem, hogy miért beszél ő nekem fehér szénáról, mikor én nem azt kérek, így egyre erősítettem:

-          Nem szénát, hanem széééé-nááát!

Azzal volt szerencsém végül, hogy megláttam a polcon a cérnát, rámutattam, és meg tudtam venni, és végre a fehér ingem is megvarródott.

• Óvodás koromban meggyűlt a bajom az r hanggal. Mindig l hangot mondtam helyette. Mikor ezt megelégelte, nagytatám elkezdte mondani nekem a következő nyelvtörőt:

Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó.Én meg csak bámultam rá, mert nem értettem, hogyan képest ezt így kimondani. Nagytatám addig mondogatta nekem ezt a nyelvtörőt, amíg szóról szóra megtanultam. Ezért nagyon büszke vagyok rá.

• Kicsi koromban a NutellátButellának hívtam. Mikor lehetőségem volt, azt ettem. Egyszer mamám megkérdezte, hogy mivel kenje meg a kenyeret, én meg ártatlanul mondtam, hogy Butellával. Erre mama megijedt és magyarázni kezdte, hogy nem adhat nekem butéliát. Én meg nem értettem, mi baja, úgyhogy elindultam, és leszedtem a polcról a Nutellát. Mamám erre nagyot kacagott.
• Vacsoránál csendben ültünk a szüleimmel az asztal mellett, én az asztalfőnél hallgatóztam. Hirtelen─megelégelve a hatalmas csendet─ boldogan megszólaltam:

-          Ejesett a júd a jégen…(Elesett a lúd a jégen)

Erre édesanyám értetlenül feltette a kérdést:

-          És mi történt vele?

-          Majd felkel a jövő héten!- válaszoltam büszkén

Összegyűjtötte  Demeter Katalin  tanárnő