Csomafalvi a csalamádéban

Részletek

Készült: 2016. október 05. szerda, 07:42

Csomafalvi  a csalamádéban

Leszögezném már így , előre, hogy Lőrincz Erzsébet  tanárnő nélkül nem lehettem volna  ennek az élménynek részese, és most beszámolót sem írhatnék  erről. A tanárnő ösztönzésére beneveztünk egy versenyre, ami a Székely legendáriumban fellelhető mondák,legendák alapos imeretét követelte meg.  Ez egy csapatverseny volt: egy-egy  tanuló az V-VIII.évfolyamokról alkotta a csapatot. Érdekes , kreatív feladatok sorával adtunk számot tárgyi tudásunkról, de  a résztvevők improvizáló- és színészi képességeit is felmérhette a zsüri. Megköszönöm a csapattársaimnak, Kedves Anitának, Borsos Eszternek és Nagy Annának, az élményt , a közös munkát, azt a sok időt , amit a készülésbe befektettek, föláldozva kevés szabadidejüket. Így repültünk együtt, közös erővel a dobogó legfelső fokára.

   A zsüri elnöke a gyergyószentmiklósi Figura színház színésze volt, aki Különdíjat ajánlott fel  a legjobb színészi képességeket mutató  hetedikes vagy nyolcadikos diáknak : a kiválasztott lehetőséget kap  részt venni a nyári Csalamádé diákszínjátszó tábor mühelymunkáiban.

  Mivel nem az én korosztályomban kereste a „ szerencsést” , nagy meglepetés volt , hogy  engem választott hatodikos létemre. De az adott szó kötelez , egy szárhegyi nyolcadikos lány is lehetőséget kapott a nyári színészkedésre.

   Ennyit az előzményekről...

 A tábor három hétig tartott. Az   első héten – Güdücön- csapatösszerázó tevékenységet folytattunk, koncentrációs  gyakorlatokkal fejlesztették képességeinket. Bevallom, én, legkisebbként, nagyon féltem a tábortól. Nem tudtam , hogy be fogok-e tudni illeszkedni. Eleinte ezzel gondom is akadt, de aztán az ott lévők  nagy bátorságot öntöttek belém, és bíztatásuk hatalmas erőt adott.  Egyre több időt töltöttünk együtt. A tábor első hetének végéhez közeledve megkaptuk a szöveget- az ilyesfajta táborokat,  magától értetődően előadással zárjuk. A második héten, immár Gyergyószentmiklóson, a Figura próbatermeiben próbáltunk, készült az összeforrt csapat az előadásra. A több órás próbák nem voltak fárasztóak, mert jó hangulatban zajlottak, és a nap végén feltöltődve  hagytuk el a várost.

  A harmadik hét a színdarabunk előadásával kezdődött. Pyramus és Thisbe felettébb szomorú  komédiája, förtelmes szenvedése és felettébb kegyetlen halála  volt az előadott darab címe.

 A studióteremben  teltház fogadott, és nagy sikert arattunk.

  Majd Zabolára költözött a tábor, és a Mikes kastély történelmi falai között színészkedtünk.

  A tábor segítségével sok élménnyel gazdagodtam. Büszke voltam magamra , mert  túlszárnyaltam képességeimet több  területen is. Sőt, olyan barátokat szereztem, akiket már soha nem fogok elfelejteni.

Na , és a tábor? A három hét elteltével sem fejeződött be. Most is találkozunk, előadásokat tartunk magunknak , a közönségnek. Akit megfertőzött a színház, nem adhatja fel . Köszönöm Gábor, hogy kiválasztottál, bátorítasz.

Ti se adjátok fel ! Merjetek álmodni , dolgozni megvalósításukért! Küzdjetek azért, amit szerettek, fejlesszétek képességeiteket, és akkor eléritek a kívánt célt.

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő”

    ( William Shakespeare)

          Szilágyi Anna , VII. A