HUN TÁBOR

Részletek

Készült: 2016. október 05. szerda, 07:46

HUN TÁBOR

A Magyar Ifjúsági Tanács által tízedik alkalommal megszervezett  „ Adj, király , katonát „ nevű  csoportos vetélkedő egyik székelyföldi elődöntőjén ” családommal „ harmadik helyezést értem el. Igy mindhárman ingyenesen vehettünk részt a Sepsi besenyői Hun táborban.

   A tábor érdekesen kezdődött. A regisztráció után megbeszélés volt, ahol bemutatták a vezéreket és nagyasszonyokat, együtt indultunk a közeli erdőbe fáért az aznap éjjeli tábortűzhöz. Mindenki a lehető legtöbbet gyűjtötte. Miután visszaérkeztünk a táborhelyünkre, mindenki kiválasztotta, hogy melyik kagán törzsébe szeretne tartozni a tábor ideje alatt. Ezután megtörtént a táborhelyek elfoglalása, és mindenki a maga törzsében  fel kellett húzza a saját sátrát. Utána elkészítette ki- ki a sajátfaparipáját, melyre a tábor egész ideje alatt, éjjel- nappal vigyáznia kellett, nehogy a másik törzs ellopja.

  Mindenki kapott egy kis énekeskönyvet (leendő közös népdalkincsünket tartalmazta), vacsoráztunk, majd lassan meggyújtottuk a tábortüzet is. A tábortűz fényénél és melegénél egész éjjel felváltva őrizték a lovakat a törzs tagjai.

  Takarodó előtt összegyűjtötték a tábor egész idejére a telefonokat és a karórákat, hiszen őseink, a hunok sem éltek az idő rabszolgaságában.

  Másnap reggel a közeli kakasok ébresztettek. Miután mindenki talpon volt, mentünk reggelizni. A finom reggelit a sátorszemle követte, azután felállítottuk az udvar közepére a jurtát. Ez elég nehéz feladatnak tűnt, de mindenki besegített, így a közel hetven hunnak  sikerült megbirkóznia a feladattal. Ebéd után nagy eső lett, így  hamar kiderült, hogy  melyik sátor volt jól kifeszítve és melyik nem.  Eső után a kagánok elvezényelték a fiúkat-fát gyűjteni.

  Fáradtan dőltünk a hálózsákjainkba. Hamar eljött a reggel. Az őrök jelentették, hogy sikerült elterelniük a szomszéd törzs őreinek figyelmét, kijátszani éberségüket és elkötni egy nagyon értékes falovat.

  A tábor harmadik napja is jól telt, mert délután népi – és modern táncoltunk, estefelé pedig hun fociztunk.

  A tábor negyedik napja vasárnapra esett, így Istentiszteleten vettünk részt. A főkagán ugyanis református lelkész civilben. Számomra érdekes volt, mert először vehettem részt a római katolikustól eltérő szertartáson.  A nap jól végződött, mert este egy fél órára visszakaptuk a telefonokat, és mindenki tudott beszélni a szüleivel.

 Az ötödik napon a lovasíjászattal ismerkedhettünk meg, ezt követte egy kis métázás, majd délután elmentünk vásárolni. Ebéd után nemezből karkötőket készítettünk és íjazni próbáltunk. Hát ez utóbbi nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik.

A nap fáradságát a Besenyő-tóban mostuk le.

   A hatodik nap többnyire a megszokott mederben folyt. A napot a besenyői tónál folytattuk, ahol megtanultuk és elénekeltük az „Örökségünk „című dalt. Kiértékeltük a napot, mindenki egyforma ajándékot kapott a szervezőktől.

  Utolsó, hetedik napon a reggeli után sátrat bontottunk, visszakaptuk a telefonokat, karórákat.  Rövid búcsúzkodás s máris érkeztek a szülők.

Ezzel véget is ért a 2o16–os Hun tábor, ahol sok kihívás volt, sokat tanultunk, jól szórakoztunk.  Remélem, hogy jövőre is részt vehetek egy ilyen táborban.

Köllő Emőke , VIII.B.